A vállalatok számára rengeteg előnnyel jár, ha autóflottájukat valamilyen lízingkonstrukcióban használják. Kedvezőbb adózás, egyszerűbb számvitel, és még sorolhatnánk, miért is annyira vonzó lízingelésben gondolkodni. De vajon a tartós bérlés vagy a nyílt végű lízing a kifizetődőbb? Egyáltalán mik a lényeges különbségek a két konstrukció közt?
Ebben a bejegyzésben bővebben is bemutatjuk ezt a két lízingformát, és megmutatjuk azt is, melyik érdemes leginkább a hazai vállalkozásoknak igénybe venniük.
Mit jelent a nyílt végű pénzügyi lízing?
Nyílt végű pénzügyi lízing esetén az autó tulajdonjoga a szerződés lejártáig a bérbeadó kezében marad. A szerződés lejártakor a bérlő cég azonban a zárt végű lízinggel ellentétben eldöntheti, hogy a maradványérték kifizetésével megvásárolja-e a lízingelt járművet vagy sem.
Egész pontosan elővásárlói és vevőkijelölési joggal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a szerződésben nincs előre meghatározva, ki lesz az autó tulajdonosa.
A nyílt végű lízing egyik nagy előnye (a tartós bérlethez hasonlóan), hogy nem minősül termékbeszerzésnek, így az áfája levonható a havidíjából. Igénybevétele előtt érdemes azonban tájékozódni, hiszen más konstrukciókkal szemben néhány komoly buktatója is akadhat.
Mit jelent a tartós bérlet?
A tartós bérlet, más néven operatív lízing egyre népszerűbb konstrukció a vállalkozások körében, és nem véletlenül. Abban az esetben ugyanis, ha ezt a konstrukciót választjuk, fix havidíjunkért cserébe a vadonatúj autó mellé több szolgáltatást is kapunk.
Az operatív lízing a pénzügyi lízingformákkal ellentétben magában foglalja az autó karbantartásával, a biztosítással vagy épp a gumicserével járó költségeket is. Ez azért remek megoldás, mert a bérbe vett autóval hosszú távon, váratlan költségek nélkül tervezhetünk Az autó üzemeltetésével kapcsolatos teendőket a flottakezelő cég intézi, így több időnk marad a fontos, céges teendők bonyolítására.
A tartós bérleti szerződés esetében nem kötelező az önerő befizetése, némi önerővel azonban az átlagosnál kedvezőbb konstrukcióval juthatunk hozzá a járműhöz. Ami pedig a legjobb az egészben, hogy az önerő áfájának 50 százalékát visszaigényelhetjük.
A szerződés lejártával a nyílt végű lízinghez hasonlóan megvásárolhatjuk vagy vissza is adhatjuk a járművet a tulajdonosnak.
A legfőbb különbség: a maradványérték
A fenti definíciókból jól látható, hogy két, egymáshoz nagyon hasonló, mégis különböző konstrukcióról beszélünk. A különbség alapvetően két dologban mutatkozik meg: az egyik, hogy tartós bérlet a fix havidíjért cserébe több szolgáltatást kínál. A másik pedig a bérlet lejártával keletkező maradványérték, amiért a jármű megvásárolható.
Tartós bérlet esetén a maradványérték ugyanis minden esetben az aktuális piaci helyzetet figyelembe véve, egy becslés alapján megállapított várható piaci érték lesz. A nyílt végű pénzügyi lízing esetén a maradványérték ellenben egy képzett érték, ami a beszerzési értékhez viszonyul. Jellemzően annak 15-20 százalékát jelenti.
Melyik konstrukció a kedvezőbb?
Cégvezetőként nem egyszerű meghozni a tökéletes döntést, azonban alapvetően elmondható, hogy mindkét konstrukciónak megvan a maga előnye. A nyílt végű pénzügyi lízing esetén fennáll annak a lehetősége, hogy az autót olcsóbban vásároljuk meg.
A tartós bérleti konstrukció azonban olyan lehetőségeket kínál, melyek a legtöbb vállalat számára kedvezőek lehetnek. Ezek a szolgáltatások pedig hosszú távon jóval kifizetődőbbek lehetnek, mint a nyílt végű pénzügyi lízing előnyei. És nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy segítségével minimális tőkeigény mellett a legújabb modelleket vezethetjük, és a legmodernebb technológia előnyeit élvezhetjük.
